“Az ismert világ szigetekből, s sziget csoportokból álló őrült, misztikumokkal teli örvény. Ennek az örvénynek a szélén egy a fogyó hold sarlóját idézően, tucatnyi nagyobb és a százával kisebb szigetek fokozatosan egy kultúrát kezdtek képviselni, s egy kényes békesség alakult ki, míg legyőzik a területeiket háborgató démonokat és gonosz szellemeket.De, nem egyedül ezek a területek jártak el így, hanem a többi szigetcsoport is. Szép lassan mindenhol megalakult egy saját világrend, a saját hiedelmeik, és a saját démonaikkal szembe szállva kínkeserves lassúsággal, de biztosan egy közel ötszáz évig tartó, és az emberiséget szinte elmorzsoló háborút követően lepecsételtetett a káosz utolsó szolgája is”
Itt kezdődik a kaland, melybe egy leány vág a sintoizmus és a japán folklór legikonikusabb alakjaival karöltve. Idővel, remélem, a keleti misztikum lényeinek zömét feleleveníthetem némiképp sajátos módon.
A béke nem tart soká, a káosz hírnökei ismét erőre kapnak, ismét elszabadulnak. Ha nem így történne, akkor ez történet sem lenne. 😉
Szeretnék ezzel a világgal egy egyszerre bensőségesen barátságos és ridegen kegyetlen kontrasztot felállítani, mindezt szórakoztató köntösben.
Lehelletnyi romantika, egy kevés árulás, és bőséggel bűnbánat, s vezeklés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése