Folyami Sárkány

 Tjizbij

Ezen faj küllemét a fióka léttől érdemes leírni. Születésükkor olyanok, akár a kékes zafírból öntött kígyók. Gerincük mentén hihetetlenül lágy, ám hosszú szálak vezetnek végig a testükön, ezek a hímeknél erős kitin lemezekké állnak össze, a nőstényeknél pedig megmaradnak tüskéknek. Szárnyaik és lábaik a testükhöz tapad, első mozgásaik kígyózóak a vízben, majd egy hónap után fellazul az izület, és elkezdhetnek járni tanulni. Ekkor a farkuk tövénél szétnyílnak szárnyaik utolsó percei, amivel egy különleges uszonyhoz jutnak, és hihetetlen gyorsasághoz a vízben. Szárnyait kitárni csupán három esztendősen fogja tudni, addig az anyja vagy mentora védelmére szorul. Ám amint a levegőbe jut ez a faj rendelkezik a legsérülékenyebb szárnyakkal, iszonyatosan vékony szinte áttetszőnek hat, mivel az úszáshoz a rugalmas és cseppet sem kötött tagokra van szükség. Épp ezért az egész alkata szintén vékony, hajlékony és rugalmas. Pikkelyei halszerűek, aprók, könnyűek, enyhén olajos, nem húzhatja le őket a súly. Ahogy nem is a védelmüket szolgálja, hanem a hőmegtartást. Úszóhártya feszül visszahúzható karmos ujjai közt. A nőstények feje megmarad a fiókakori lágynak, a hímeké vaskosodik és látványosan csillogó tüskéket növeszt. Foguk nincsen, a szájuk csőrhöz hasonlatos, igazán éles és kemény ínylemezük van.

Mint a hegyi, egyfajta jéggyomorral rendelkezik, de az mélyen a máj és epe alatt található. Testük alapvetően forró, ez kell a kemikáliás reakcióhoz (Nátrium-acetát+forróvíz); a jéggyomorból elindul egy sűrű folyadék, amihez víz adódik a gyomor mellett, és a hosszú útja során a tüdő, légcső mellett keveredik el az elegy, és jeges permetet köpnek, mely éget, vagy a pofájukban és torkukban tartva forró jég dárdákat formálnak és köpnek ki.

Hatalmas szárnyaikkal örvényt tudnak kelteni a tengerekben, hajókat ránthatnak le a mélybe. 

Teszik ezt javarészt halászhajókkal. 

Fiókaként vízi rovarok, esetleg pixiek a csemegéi, később egyre nagyobb halak, kisebb hüllők. Idővel cetek és akár bálnák a parttól távolabb eső vizekben. Vadászat közben örvényt kelt, ezzel megzavarja a prédát, és lekényszeríti a mélybe, ahol pedig villámgyors cikázó mozgásával seperc alatt összekapkodja a falatokat. Ugyanígy etetik a növendékeket az anyjuk.

A párzási rítusukat megelőzően szárnyra kelnek a folyamok vizéből feltörve, és átutazzák az egész kontinenst Tal'O szigetére, ahol Miir'íO tavában örvényeket keltve párzanak, majd ellenek. Elevenszülők 'íO egy nagyon mély árok, ott a mélyben ellenek, majd a fiókáknak fel kell úszniuk mielőtt megfulladnak/elkapják őket. Egyszerre egyetlen egy kicsiny születik, épp ezért olyan nehéz a boldogulása a fajnak.

Életük első hónapjában kénytelenek a vízben élni, tüdejüket megszívják levegővel és kis odvakban bújkálnak, ha nem esznek. Amint partra tudnak lépni vagy az anyjuk, vagy a választott mentoruk mellett maradnak. A delikvens vállára mászik, mint egy sál, és folyamatosan kérdezgeti a világról, mint egy gyermek. Növendék korára, több mentorral is rendelkeznek, ugyanis úgy szívják magukba a tudást, mint a szivacs, és minél többet tudnak, annál csendesebbé válnak. A nevük pont ezért lett csendes, tjizbij.

Nem szeretik a sellőkkel egymást, egy egyszerű félreértés végett, a sellők félig halak, így tartanak attól, hogy tjizbij eledelként végzik, a folyami sárkányok pedig megtanulták, hogy a rémült sellők ritka undokok. Pláne mikor a szigonyaikkal vagy lándzsáikkal próbálják elkergetni őket. Ezért elkerülik Antalasit vizeit.

Imádják a hosszas meséket, sűrűn keverednek dalnokokhoz, trubadúrokhoz, esetleg urak vállára.

A hippogriffekkel és a halászokkal vív versenyt a halakért, és az egyre fogyó halállomány, a mérhetetlen halászat, és a griffek sportszerű állandó zsákmányolása éhen tartja a vad folyami állományt.

Egyik legkomolyabb tévhit róluk, hogy emberevők, ezt a hírt kiharcolták maguknak a mélybe rántott halászhajókkal, de csak a rakományként szolgáló halat akarják megkaparintani.

Ugyanilyen súlyos tévedés, miszerint az emberi lovagok vadászták le. Kihalásuk közeli oka a Tal'O-ra telepített veszélyes fajok, akik a fiókákat eszik meg, másutt pedig nem alkalmas a víz mélysége a fiókák növekedésére.

Viharsárkányoknak is hiszik őket, pedig semmi közük az égi viharokhoz, ahogy nem is légsárkányok, mert a párzási rítusra tartva nem pihennek, nem esznek. Erőpróba a javából, és jó pár fiatal felnőtt el sem éri a párzási helyet.

A kincsek miatt támadnak hajókra című nóta miatt pedig rendszeresen feldúlják az odvaikat, miközben csupán a halért teszi.

Ismert populáció: 3 példány, amiből kettő hím, és az egyetlen, utolsó nőstény kéz alatt van.