Wyvern és Lindwrum

Geere

A külső jegyeik nagyvonalakban megmaradnak, csupán az változik, hogy rothadt szagot árasztanak, és a húsuk némiképp megszikkad. A tekintetükben enyhe téboly csillan, egyértelműen veszélyesnek tűnnek. Rohamszerűen rájuk tör a fájdalom, ami a leprát és a saját testükben való elrothadást jelzi.

A sárkány jellegük megmarad, így a fúvókáik, a tűz-, és jéggyomrukat is beleértve. Képesek még koordinálni a saját testüket, és tetteiket, ebben a fázisban "csupán" fájdalmaik vannak és félelmeik. Ahogy közeledik a következő stádium úgy lesz egyre eszetlenebb, ahogy a semmire is képes rátámadni. Fokozatos elvadulás és elbutulás jellemzi.

Az állapotukat kiváltó kannibalizmus képezi a továbbiakban a táplálékukat.

A fajtájára jellemzően továbbra is képes a szaporodásra, de a leprát nem múlasztja el semmi. Minden esetben örökletes függésre ébred az utód sárkányhús iránt. Vágy mely nem csillapodik generációk múltán sem.

A wyvern fiókája lehet teljesen egészséges sárkány, leprát hordozó wyvern vagy a leprát nyögő is. Ezutóbbi esetben felgyorsult lefolyású a szenvedés.

Komoly tévhit, hogy megállíthatatlan, ugyanis kezelhető, de vissza nem fordítható. A kezelést követően pedig betörhetőek a wyvernek, ám hozzájuk érni nem ildomos.

Ugyanígy egy ellentétes tévedés, miszerint gyógyítható. Minden utódban lappangani fog a lepra. Mivel nem szegődhetnek társául már sem elfnek, sem embernek, ahogy utóduk sem születhet egészséges, ezért az örök magányuk miatt kapták a "szegény pára" nevet.

A populációjuk sajnos követhetetlen, annyi bizonyos, hogy meghaladja a nagy éhinség előtti 200 példányt. Évszázadok óta ez az esemény őrjítette meg a legtöbb sárkányt, és ez a jelenség a folyami sárkányok helyzetének egyik fő oka. A jelenlegi wiyvern állomány legalább fele, kék.

Dojnxi

Drakek leprás példányai. Az első tiszta pillanatukban elpusztítják önmagukat. A száguldás szenvedély a számukra, egy pár mellső lábbal, inkább az enyészetévé válnak, arról nem is beszélve, hogy az utódaiknak sosem akarnának ilyen sanyarú létet, miben nem érezhetik a sebesség csodáját.

Ezen beteg példányok törvényszerű döntése okán 50 esztendeje Marakas az Alfává válásakor címerébe vette a dojnxi áldodazát. Nevük; büszke.